Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


II. Egyházközségi tábor - 2015. július 20-25.

2015.08.04

Egyházközségi tábor - Szálka

 

Tartalmas, aktív és vidám hetet tölthettünk együtt, amelyért „Kitárt karokkal zengjünk az Úrnak Alleluját!”. Július 20-án, hétfőn reggel egy lelkes és vidám csapat busszal, autókkal elindult Szálkára a táborba. Mindenkin lehetett érezni a várakozást, a kíváncsiságot, de főleg a mérhetetlen vidámságot. Mintha csak előre megérezték volna, hogy az idei II. Egyházközségi tábornak a mottója: „Legyetek vidámak és tegyetek jót!”. Egyikben sem volt hiány egész héten.

Megérkezésünk után mindenki gyorsan körülnézett, vajon hol is fogjuk eltölteni ezt az egy hetet. Dicséret illeti Krisztit és Anikót, mert nagyon csodás helyet találtak nekünk. Szép nagy ház, egy régi vízimalomra telepített épület tágas terekkel, kényelmes hálószobákkal. A fiúk lent aludtak, a lányok az emeleti részen kaptak helyet. Miután mindenki megtalálta, hogy hol is fog aludni, összegyűltünk a ház mögötti teraszon. Fedett, árnyékos hely, tökéletesen megfelelt az étkezések és a foglalkozások lebonyolítására.

A gyerekeket négy csapatba osztottuk, indult a verseny, a feladatok innentől kezdve már pontra mentek. Mindenki választott magának nevet, csapatzászlót készített és keresett valamilyen jelmondatot. Örömmel figyeltük őket, ahogy a papírokon kibontakoznak az ötletek. A jelmondatok megtalálásában Erika néni volt nagy segítségére a gyerekeknek. Minden nap másik csapatnak volt a feladata, hogy az étkezésekkor megterítsenek, utána elpakoljanak, rend legyen körülöttünk, és a napi misén ők segítsenek Gergő atyának.

A hétfő délután csapatversenyekkel, sportosan telt. Volt ott zsákban ugrálás is, amit a gyerekek még két nap után is emlegettek. Nagy nevetés közepette pudinggal etették egymást bekötött szemmel. Volt, aki már alig várta ezt a feladatot. Estére jutott még egy kis születésnapi köszöntés is, jégkrémevéssel és sok zenével. Nehéz is volt a takarodó, hosszúra nyúlt az elcsendesedés.

A keddi napunk a strandon telt, reggeli után sétáltunk le a tóhoz. Délelőtt és délután is nagy hancúrozás volt a vízben. Voltak olyanok is, akik nagy lelkesen „búvárkodtak”, és hozták fel nekünk mutatóba a kagylókat, szebbnél–szebbeket, akadtak közöttük már szép nagyok is. Mások labdáztak, ugráltak, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat a nyári melegben a hűs vízben. Ezen az estén a mise és a vacsora, valamint egy kis beszélgetés után már nem volt gond az alvással.

Szerdán délelőtt kézműveskedtünk. Volt, aki papírból képet hajtogatott, tekert, volt, aki dobozkát készített. A többiek viszont gyöngyből kis fát fűztek. Délután Activity-vetélkedőt, majd később énektanulást rendeztünk. Vendégeink is voltak, a nap folyamán megérkezett hozzánk az evangélikus lelkész házaspár, Lóránd és Eszter. A gitárt sem felejtették otthon, így az esti szabadtéri szentmise, amit a tábor területén a gyerekek hathatós együttműködésével szerveztünk, igazán méltóra és szépre zene - és énekszóval együtt sikerült. Erre a napra még egy programot iktattunk be, amit már nagyon várt a gyereksereg: éjszakai túrára indultunk. Állatokat ugyan nem láttunk, annyira halkan nem sikerült mennünk, de köszönhetően Gergő atyának és Lóri bácsinak, a lányok sikoltozásaitól volt hangos az erdő. Látni igazán nem láttunk sokat, néha éreztük, hogy felfelé megyünk. A lefelé út kicsit izgalmasabb volt, és elértünk egy kis forráshoz is. Természetesen ezek után a reggeli ébresztő is inkább délelőtti lett, hogy mindenki nyugodtan tudjon pihenni.

Csütörtökön délelőtt a csapatok a hittanórán tanultakból mérhették össze tudásukat, amelyet Erika néni és Ildi néni vezetett le. Nagyon melegünk volt már aznap, így a nagylányok ebéd után a tavalyi harcot folytatva, nagy vízi csatába kezdtek Gergő atyával. Az eredmény sok–sok nevetés, futás, és természetesen átöltözés, mert ruha senkin nem maradt szárazon. Majd délután újra irány a strand. Önfeledt fürdőzéssel és napozással telt az idő, a játékból mi felnőttek is kivettük a részünket. Az esti szentmisét a templomban tartottuk, melyre újra daltanulás volt előtte a program, így Isten háza megtelt énekszóval és gitárhanggal. Az esti vacsora után egy nem várt izgalom következett, hatalmas vihar csapott le a kis falura. Majd másfél órán keresztül dörgött és villámlott, aminek következtében a villanytól is búcsút vehettünk egy időre. Volt egy kis riadalom, de gyerekeink nagyon hamar feltalálták magukat a hozott zseblámpákkal és telefonokkal, így az egyik leghangulatosabb esténk kerekedett.

A péntek már egy kicsit a búcsú hangulatában telt, egyre több volt az olyan hang, hogy miért nem hosszabb a tábor, maradjunk még két hétig. Itt már biztattuk őket, hogy írják le a tábornaplóba, hogy milyen is volt, hogyan érezték magukat, vagy amit éppen úgy gondolnak, hogy lejegyeznének. Délelőtt folyamán a fiúk és lányok együtt nagyon lelkesen készítettek gipszképeket. Délután volt még egy kis csapatverseny, és megrendeztük a Szóbeszéd című játékot is. Este vendégünk volt a helyi plébános, Péter atya. Szervezett a gyerekeknek egy kis játékos, sportos előadást. Körben állva énekeltek, labdáztak és így beszélgetett a gyerekekkel Jézusról, a világ teremtéséről. Ha pedig elhangzott egy jó felelet, valamilyen labdatrükk bemutatásával jutalmazta azt. Vidáman, hangosan, sok–sok jókedvvel telt el ez az este is. Ezután hajnalig tartott a búcsúbuli, ami után már a másnapi hazautazás miatt nehezen ment az alvás. Azt vártuk volna, hogy majd mindenki sokáig alszik, de az otthon viszontlátásának reményében gyermekeink korán kelőek voltak.

Szombat délelőtt kis csapatunk izgatottan pakolt, de most már tele minden féle élménnyel. Hamarosan kiürültek a szobák, a bejárat előtt egyre több csomag várakozott. Majd megjött a busz, a nagyautó és mindenki elköszönt a helytől, ami egy hétig otthont adott nekünk. A jövőbeni viszontlátásban bízva búcsúztunk el egymástól. Itt mondunk most köszönetet többek között Ibolya néninek, aki egész héten ellátott minket minden földi jóval. Szorgalmasan főzött nekünk sokféle finomat. Az Isten áldja meg érte! Köszönet a gyerekeknek is, mert nagyon lelkesek, vidámak és együttműködőek voltak. Reméljük, nem csak azért, mert a „bünti” 10 fekvőtámasz lenyomása volt!! Várunk vissza mindenkit! Jövőre, veled ugyanitt!

Szervezők