Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


80. születésnapján Isten éltesse!

2015.06.20

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

Főtisztelendő Atyák! Tisztelt egyházközségi képviselők, Krisztusban kedves Testvérek!

 

Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntöm Dr. Takács Lajos apát, kanok, esperes atyát, egyházközségünk nyugalmazott plébánosát.

Takács Lajos atya 80 évvel ezelőtt, 1935. május 25-én született a Veszprém megyei Vinár községben. Kis iskolás kora óta a papi hivatásra készült. Elemi iskolai tanulmányait 1941-től 1947-ig szülőfalujában, 1947 és 1950 között Pápán végezte. A 8. osztály elvégzése után 1951 és 1955 között a Pápai Állami Tanítóképzőben tanult, ahol kitűnő érettségi bizonyítványt, majd jeles eredménnyel tanítói oklevelet szerzett. Az 1955/56-os tanévben a balatonalmádi Görög Otthonban teljesítette tanítói gyakorló évét.

Az 1956-ban meghirdetett konkurzuson jelentkezett a Veszprémi Egyházmegye kispap szeminaristájának. Az elöljárók döntésének értelmében, nem az egyházmegyei szemináriumba, hanem a budapesti Hittudományi Akadémiára küldték tanulni. Azon szeminaristák közé tartozott, akik nem vettek részt a Béke Papi Mozgalomban, vagyis megtagadták az együtt működést a pártállammal. Ennek következtében 1959. március 19-én, több társával együtt elbocsájtották a szemináriumból. Az ezt követő 2 év alatt segédmunkásként élt a fővárosban, a budapesti Globus Nyomda munkatársaként.

Az út nehéz volt, és tele volt előre nem tervezett, és nem látható vargabetűkkel a pap szentelésig, de Lajos atya nem adta fel. Sőt, egyre inkább azon volt, hogy ha törik, ha szakad pap lesz. 1961. januárjától az Esztergomi Szemináriumban újra folytathatta egyházi tanulmányait.

1961. június 24-én, a veszprémi Szent Mihály székesegyházban, Szabó Imre esztergomi segédpüspök kente fel az Egyház és a hívek szolgálatára. Első kápláni kinevezése Sebestyén József apát-plébános mellé szólt a csokonyavisontai plébániára 1961-1966 között, a második 1966. augusztusában a lengyeltóti plébániára, majd ugyanazon év szeptemberétől, újabb 5 év ismét Sebestyén József, általános püspöki helynök mellé szólt, de ekkor már a kaposvári Nagyboldogasszony Plébániára, mai Székesegyházunkba.

1962-ben felszentelt áldozópapként érte, Szent XXIII. János pápa által megnyitott II. Vatikáni Zsinat, amelynek összehívása, derült égből villámcsapásként érte a Katolikus Világegyházat. A 3 évig tartó tanácskozás eredményeképpen a mise latin nyelvét az anyanyelvű istentiszteletek, a háttal misézést a hívek felé fordulás váltotta fel. Bár tanulmányai során nem is gondolhatott erre, mégis papságának nagy része a zsinat szellemében meghozott liturgikus reformok utáni időszakra esik.

1971-ben kapta meg első és egyetlen plébánosi kinevezését a tabi plébániára, hozzánk. 39 évig tartó plébánossága az eddigi leghosszabb kormányzása volt egyházközségünknek.

1971. október 12-én vette át a tabi plébániát, és még abban az évben megkezdődött a szombat délutánonkénti keresztény tanítás a plébániatemplomban. 1973. őszén engedélyt kapott a sérsekszőlősi kápolna felépítésére, amelyet 1974-ben Szent Mihály főangyal tiszteletére szenteltek fel. Oltárképét és stációit az atya maga készítette. 1980-ban a bábonymegyeri Kisboldogasszony templom építésének a befejezése és az akkor 25 éves bábonyi Szent Erzsébet kápolna kibővítésére került sor. 1981-ben Paskai László veszprémi megyéspüspök, Ságvári kerületi esperessé nevezte ki, amely rangot 8 éven át töltött be. Az 1983-as esztendő legnagyobb vállalkozása, a 6 hónap alatt felépülő lullai Szent Erzsébet templom volt, ahol a freskókat szintén saját maga készítette. 1985-ben „Ranolder János veszprémi püspök élete és munkássága” címmel írt doktori értekezést, és egyháztörténelemből PhD fokozatot, doktorátust szerzett.

1987-ig 16 éven át, a veszprémi megyéspüspökök 10 káplánt rendeltek mellé segítségül, akik közül többekkel ma is tartja a kapcsolatot.

Az 1989-től városi rangra emelkedett Tab plébánosaként, hosszú, sanyargatott évtizedek után, végre lehetősége nyílt az iskolai hittan oktatásra, amelyet innentől kezdve egészen nyugdíjba vonulásáig töretlenül végzett. 1991-ben eddigi érdemeiért Szendi József veszprémi megyéspüspök kanonoki címmel tüntette ki. 1992-ben újra megkondultak a negyed óránkénti ütések a plébániatemplom harangjain. 1991-től 1996-ig a Vészprémi Püspöki, majd Érseki Hittudományi Főiskolán neveléstörténetet tanított.

1993-tól Szent II. János Pál pápa egyházmegyei reformjának következtében, a Veszprémi Egyházmegyéből létrehozott Kaposvári Egyházmegyéhez tartozik egyházközségünk, melyet a hívek többnyire adminisztratív átalakításként könyvelhettek el.

Ennek az évnek egyértelműen a legnagyobb eseménye egyházközségünk életében, a 45 évvel ezelőtt államosított Római Katolikus Óvoda megalapítása és megszervezése volt. A Kossuth Lajos utca 33 szám alatt, szeptember 1-jén az 1993/94-es tanévet, 43 beíratott óvodás gyermek kezdhette meg. 1994-ben ugyan csak hosszú évtizedek után, újra megnyithatta kapuit, az óvoda- és iskolaalapító Lajos atyának köszönhetően, a tabi Római Katolikus Általános Iskola.

Az iskolában azon szeptemberen a 104 diákot 8 tanítónő oktatott. Az óvodában a létszám 43-ról 65-re emelkedett, a gyermekekkel már 5 óvónő foglalkozott. Azóta is létező munkahelyeket teremtett, nem csak a pedagógusoknak, hanem az oktatató-nevelő munka ellátását biztosító személyzetnek is. 1995-ben Tab Város képviselő testülete emlékplakettel tüntette ki. 2000-ben Somogy Megye Közgyűlése, Somogy Polgáraiért Díjjal tüntette ki. 2002-ben készítette el első templomkerti alkotását a Szent Péter szobrot, amelyet még a magyar Szentcsalád, Assisi Szent Ferenc és a Szűz Mária szobor követett.

2003-ban, a Kaposvári Püspökség megalapításának 10. évfordulóján, Balás Béla megyéspüspök a Szent Egyedről nevezett somogyvári apáti címmel tűntette ki. 2004-ben a Zichy Mihály Művelődési Központban, „Válogatás dr. Takács Lajos esperes, apát úr munkáiból” címmel 22 tablón látható kiállítás nyílt, amely azóta még tovább bővült. 2005-ben Tab város képviselő testülete Díszpolgári címmel tűntette ki.

2010-ben az egyházjognak megfelelve, 75. életévét betöltve lemondott a tabi egyházközség kormányzásáról és nyugalomba vonult. 2011-ben egyházközségünk híveinek sokasága kísérte el szülőfalujába, Vinárra, hogy részt vehessenek az aranymiséjén. 2012-ben szülőfaluja, Vinár község képviselőtestülete, a település első Díszpolgári címével tüntette ki. Plébánossága alatt generációkat tanított orgonálni, biztosítva ezzel az egyházközség területén mondott szentmisék állandó zenei szolgálatát. Tanítványai közül többen, a mai napig orgonálnak, nem csak hobbi szinten, hanem egyházközségünk határian túlnyúlva is végeznek kántori szolgálatot.

Személyes példamutatásának köszönhetjük azt is, hogy egyházközségünk hosszú idő után, újra munkást küld az Úr szőlőjébe, az idén szentelendő Német Zsolt tisztelendő úr révén.

Egyházközségünk nyugalmazott plébánosa továbbra is rendszeresen misézik templomainkban. Tanul angolul, németül, franciául és feleleveníti a latin nyelvet is, mondván nem lehet tudni, hogy milyen nyelvet beszélnek a Mennyországban. Készít és javít szobrokat, mint régen. Ép testben ép lélek szokta mondani, éppen ezért, fizikai erejét sem engedi hanyatlásnak még a mai napig saját maga rendezi kisebb és nagyobb veteményes kertjét.

Főtisztelendő Úr! Kedves Lajos atya! Köszönjük eddigi felelősség teljes és áldozatkész munkáját. Imáinkban arra kérjük a jó Istent, hogy áldja meg, és adjon Önnek további erőt a papi szolgálatához és a dolgos hétköznapokhoz egyaránt.

Végezetül pedig, a magam és családom, képviselő társaim és egyházközségünk híveinek sokasága nevében, kívánok Önnek, jó egészséget, örömökben gazdag, boldog nyugdíjas éveket.

 

80. születése napján, Isten éltesse!