Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Zártkörű rendezvény" - Mt 25,1-13

2011.11.06

zartkoru-rendezveny1.jpg

Zártkörű rendezvény – Mt 25,1-13

Fájó tud lenni, ha kedvenc zenekarunk koncertjére, vagy egy színvonalas komoly színházi előadásra készülünk és az ajtóban a „belépés csak jeggyel” feliratot látva, mellényzsebünkhöz kapva rádöbbenünk arra, hogy mindent előkészítettünk: megfürödtünk, megfésülködtünk, szépen felöltöztünk, befújtuk magunkat illatos parfümmel, de a jegyet otthon hagytuk az íróasztalunk jobb sarkán a kedvenc könyvünk mellett.
Kisarkítva erről szól a mai evangélium. Jézus tanításából tudjuk, hogy a mennyek országa mindannyiunk számára nyitva áll, mégis fontos látni, hogy a menny egy másik, nem elhanyagolható oldalról nézve mégis „zártkörű rendezvény”. Sokan hisznek Isten irgalmában, ami a mai világban elengedhetetlen lelki megnyugvást ad az ember számára, de Isten igazságossága nem elhanyagolható hitletétemény. Isten az egyedüli, aki egyidejűleg él, mint végtelen Irgalmasság, és végtelen Igazságosság.
A tíz szűz mindegyike személyes kiválasztottság által lett meghívva szolgálatára, hogy a vőlegényt bekísérje a menyegzőre, mégis nem mindegyik volt erre eléggé felkészülve. A példázatból kitűnik a felkészültség, és a felkészületlenség közti óriási különbség.
A szüzek, önmagukban nagyon fontos szerepet vállaltak azzal, hogy életüket, a testiségről lemondva Istennek szentelték. De ez úgy tűnik, még mindig nem elég. Még több kell. Az okos szüzek magatartása a keresztények helyes, Isten iránti hűséges életének a megtestesítői. Készenlét, szeretetteljes hűséges éberség, bármikor is érkezzen.
A példabeszéd egyik központi témája, az Úr érkezésének bizonytalan ideje. A Krisztus utáni, apostoli korban abban hittek, hogy a parúzia, Krisztus második, dicsőséges eljövetele még az ő idejükben valósul meg. Mi már tudjuk, hogy nem így történt. Azóta is, minden időben akadtak emberek, akik magukat prófétának tartván az embereket félelemben tartva hangoztatták, a világvége közeli, pontos idejét. Ilyen hamis tanítások ma is vannak. Az hűséges éberség nem félelmet akar bennünk kelteni, hanem az örömet akarja bennünk előkészíteni, és fellobbantani.
Krisztus a menyegzős képpel, ennek az öröm lényegét akarja kiemelni, hogy a mennyország, azaz Istennel való személyes találkozásunk nem lehet más, mint örömteli alkalom. Nem pedig a félelem megnyilatkozása. A példabeszédbeli vőlegény, Jézus nem ítélkezni akart jönni, hanem örülni. Mégis ítélet történik, hiszen a balga szüzek „a belépőjegyet, a meghívót”, elfelejtették időben magukkal hozni. Nem álltak készen, hűségben a fogadásra. 
A hűség ekkor nem mást jelent, mint egy fajta teljes mértékig való áttetszőséget a másik irányába. A Szentírás több helyen nyilatkozik az Egyház és Krisztus kapcsolatáról, a hívők és Isten kapcsolatához hasonlítva, mint jegyesi kapcsolatról. Jézus mindent átadott mindannyiunknak, ami szükséges a menyegzőre való belépéshez. Ezt a kártyánkat, amely a mi istengyermekségünket, lelkünk kegyelmi állapotát jelképezi nem szabad elvesztenünk. Nem szabad nem magunkkal vinni. Ott kell lennie nálunk.

zartkoru-rendezveny.jpg

A színház bejáratánál, hiába akarnánk is másoktól kölcsön kérni, akár elfelezni a jegyet, nem lehetséges. Ezért nekem kell a felelősséget vállalnom. Nekem kell a saját lámpásomat őriznem, és újból, és újból megtölteni olajjal. A kegyelmi állapot olyan, amelyért nap mint nap meg kell küzdenem, és nem elhanyagolni. A jegyesi, a krisztusi hűségben nincsen szabad nap, nincsen szünnap. Állandó éberséget jelent.
A keresztség szentségének liturgiájában, szép pillanat, amikor a szülők megkapják a húsvéti gyertyáról meggyújtott gyertyát, mely Krisztus világosságát jelképezi. Ez az a világosság, amelynek égnie kell egész életünk folyamán. A hit és a kegyelem fénye, amely fényt megőrizve szüntelenül a világosság fiaiként járhatjuk életünk útját.
Szép szokás volt régen ezt a gyertyát meggyújtani az elhunyt kezében, jelezve, hogy a fény most már itt ezen a földön ugyan kialszik. De ezentúl már Krisztus az, aki benne, mint igazi teljes fény ragyog.
Igyekezzünk úgy élni, hogy a legnagyobb cél elérése érdekében mindent tegyünk meg, de a legfontosabbat ne hanyagoljuk el: lelkünk fényének lángját ne engedjük senki és semmi kedvért sem kialudni. Igyekezzünk úgy élni, hogy a mennyek országának „zártkörű rendezvény” felirata, mint anna résztvevőire vonatkozzék, és örömmel töltsön el bennünket a Krisztussal való személyes találkozás alkalma.