Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szentségek

A szentségek általában

A SZENTSÉGEK hatékony jelek, amelyeket Krisztus alapított és adott az Egyháznak.
A szentségekben Krisztussal találkozunk, és ô MEGSZENTELÔ KEGYELMET ad nekünk.
A szentségek ex opere operato hatnak. Ez azt jelenti, hogy a szentségek feltétlenül megadják a kegyelmet, mert rajtuk keresztül Krisztus cselekszik.
 
Mégis, ha méltatlanul vesszük a szentséget, akkor a szentségben megadott kegyelmet nem kapjuk meg, vagy pedig hatástalan marad.
  • Az ember akkor méltatlan a bérmálás, az Oltáriszentség, a papszentelés és a házasság szentségére, ha tudja, hogy van megbocsátatlan halálos bűne.
  • A bűnbocsánat szentségét akkor vesszük méltatlanul, ha egy súlyos bűnt tudatosan elhallgatunk.
  • Aki az Oltáriszentséget vagy a bűnbocsánat szentségét méltatlanul veszi, az nem kapja meg a szentség kegyelmét.
  • Ha a bérmálás, a papszentelés és a házasság szentségét veszi valaki méltatlanul, akkor a szentség hatástalan marad. Amint elnyeri a bűne bocsánatát, ezeknek a szentségeknek a kegyelme hatékonnyá válik.
Ennek ellenére a szentségek nem függenek sem a szentség kiszolgáltatójának lelkületétôl, életszentségétôl, sem pedig a befogadók bármiféle cselekedetétôl, -- kivéve hogy ez utóbbiaknak méltóknak kell lenniük.
A megszentelô kegyelem Isten ingyenes ajándéka, amely lehetôvé teszi, hogy Isten gyermekei legyünk, részesedjünk az isteni természetben és az örök életet örököljük.
A súlyos bűnt azért nevezzük halálos bűnnek, mert megöli Isten életét a lélekben: a megszentelô kegyelem elvesztéséhez vezet.
 
A hét szentség neve:
  1. Keresztség
  2. Bérmálás
  3. Oltáriszentség
  4. Bűnbocsánat (vagy bűnbánat) szentsége
  5. Betegek kenete
  6. Egyházi rend
  7. Házasság
A szentségek Krisztustól alapított és az Egyházra bízott hatékony jelei a kegyelemnek, amely által isteni életben részesülünk. A látható rítusok, amelyekkel a szentségeket kiszolgáltatják, jelzik és meg is valósítják az illetô szentség sajátos kegyelmét. Meghozzák gyümölcsüket azokban, akik azokat a megkívánt feltételek mellett felveszik. (KEK, 1131.)
A kegyelem révén részt veszünk Isten életében és bevezettetünk a Szentháromság belsô életébe: a keresztségben a keresztény elnyeri Krisztus, a Test Feje kegyelmét. ,,Fogadott fiúként'' ettôl kezdve ,,Atyának'' szólíthatja Istent, éppúgy, ahogy az egyszülött Fiú. Adományként kapja a Szentlélek életét, aki ôt szeretettel árasztja el és aki az Egyházat alakítja. (KEK, 1997.)
 
A halálos bűn az emberi szabadság radikális lehetôsége, mint maga a szeretet is. Maga után vonja a szeretet elvesztését és a megszentelô kegyelemtôl való megfosztottságot, vagyis a kegyelmi állapot semmivé válik. (KEK, 1861.)
 
forrás: A katolikus hit elemei