Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betegek kenete

A betegek kenete (gyógyító-kenet) az egyike annak a két szentségnek, amelyek a megkeresztelt lelkét meggyógyítják és megszabadítják bűneitől. A másik gyógyító szentség a bűnbocsánat szentsége.

A betegek kenetének szentsége annak a részvétnek az állandósulása, amelyet az Úr a betegek iránt érzett. Krisztus annyira azonosult a betegek szenvedéseivel, hogy azok szenvedéseit magára vette.

A betegek kenetének szentsége kegyelmet közvetít, és ez a kegyelem:

  • a beteg ember szenvedéseit egyesíti Krisztus szenvedéseivel;
  • megerősíti a beteg embert, hogy bátran és békésen viselje el a betegség vagy öregkor szenvedéseit;
  • megadja azon bűnök bocsánatát, amelyeket a bűnös igazán megbán, csak nem volt lehetősége meggyónni;
  • néha az egészséget is helyreállítja, ha az elősegíti a beteg ember üdvösségét;
  • és fölkészíti a beteg embert az örök élet megkezdésére.

Ezt a szentséget mindazok felvehetik, akik a halál veszélyében élnek, akár betegség, akár öregkor miatt.

  • A műtét előtt álló betegek általában megkapják a betegek kenetét.
  • Akik megkapják a betegek szentségét, és utána meggyógyulnak, újra megkaphatják a szentséget akár koruk, akár egy újabb betegség miatt.
  • Akik betegek, és megkapják ezt a szentséget, újra megkaphatják, ha a betegségük súlyosbodik.

A betegek kenete szertartásának a lényegi része abból áll, hogy a pap megkeni a hívő homlokát, és közben ezt mondja: ,,E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével.'' Azután megkeni a hívő két tenyerét is, és ezeket a szavakat mondja közben: ,,Szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!''

  • A keleti egyházakban más testrészeket is megkennek.

A betegek kenetének szentségét gyakran megelőzi a bűnbocsánat szentsége, ha a beteg állapota megengedi. Utána pedig a szentáldozás következik, szintén ha a beteg állapota megengedi.

  • Ha a szentáldozás a betegek kenetének fölvételét követi, szent útravalónak ("viaticum") nevezzük.
  • A viaticum szó szerint az úton levők élelmét jelenti. A szentáldozás az örök élet kenyere, és ezért helyénvaló, hogy megkapják azok, akik az örök életbe készülnek.
  • Ha a betegek kenetének szentségét a beteg ember otthonában szolgáltatják ki, elő kell készíteni egy kis asztalkát fehér vászonterítővel letakarva. Ha a szentáldozást is kiszolgáltatják, gyertyáknak is kell égniük. A pap rendszerint hoz magával szenteltvizet, de ha nem, akkor ezt is elő kell készíteni*, valamint szenteltvízhintőt vagy egy kis ágat, amellyel a szenteltvizet lehet hinteni.

A betegek kenetének szentségét csak papok (és püspökök) szolgáltathatják ki.

Az ,,utolsó kenet'', vagy helyesebben ,,a betegek kenete'' nemcsak a halálveszélyben lévők szentsége. Ezért felvételére már az az idő is biztosan alkalmas, amikor a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe jutni. (Sacrosanctum Concilium, 73.)

A betegek szent kenetével és a papok imádságával az Egyház a szenvedő és megdicsőült Krisztusnak ajánlja a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen (vö. Jak 5,14-16); sőt buzdítja őket, hogy tudatosan csatlakozzanak Krisztus szenvedéséhez és halálához (vö. Róm 8,17; Kol 1,24; 2Tim 2,11-12; 1Pét 4,13) és így szolgálják az Isten népének lelki javát. (Lumen gentium, 11.)

* Ez az előírás követi a régi hagyományokat, amelyeket sajnos már nagyon sok helyen nem is ismernek

forrás: A katolikus hit elemei

Lap tetejére