Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Házasság

A házasság és az egyházi rend az a két szentség, amelyek az Egyházban a közösséget szolgálják. Ezeknek az a célja, hogy aki fölveszi ôket, mások üdvösségének elômozdítására szentelje magát. Ez a két szentség azoknak is üdvére szolgál, akik fölveszik, de csak azért, mert mások üdvözítésére törekszenek.

Krisztus akkor alapította a házasság szentségét, amikor részt vett a kánai menyegzôn, és amikor azt tanította, hogy a férfi és nô házastársi kapcsolatának a halálig kell tartania.

  • A többi szentségektôl eltérôen a házasságot Isten akkor alapította, amikor az embert megteremtette.
  • Krisztus a házasságot fölemelte a szentség rangjára, ez a házasság szentsége.img_2790.jpg

A házasság szentsége felbonthatatlan köteléket létesít egy férfi és egy nő között.

  • A házasság kötelékében a férj és a feleség teljesen és maradéktalanul átadják önmagukat egymásnak egy életre szólóan: egymást úgy kell szeretniük, ahogy Krisztus szereti az Egyházat.
  • A házassági kötelék állandó, hűséges, és új emberi élet fogadására kész.
    • A házasság állandósága, Krisztus szeretetének állandóságát tükrözve, kizárja a válást olyan értelemben, hogy a válással egy házasság véget érne.
    • Megmarad a házassága azoknak a pároknak, akik érvényes házasságot kötöttek, és külön élnek (még ha polgárilag el is válnak).
    • Olyan ember, aki érvényes házasságot kötött, nem köthet új házasságot, amíg a házastársa él.
    • A házastársi hűség, azt a hűséges szeretetet utánozva, amellyel Isten az embereket szereti, kizárja a többnejűséget és a házasságtörést.
    • Az élet befogadására való készség, Isten örökké termékeny szeretetét utánozva, kizárja a fogamzásgátlás minden formáját. (A természetes családtervezés nem fogamzásgátlás.)

Bármely pár, vagyis egy férfi és egy nô, akik meg vannak keresztelve és szabad állapotúak, fölvehetik ezt a szentséget. Ez azt jelenti, hogy az a férfi és az a nô, aki házasságra akar lépni:

  • legyen olyan életkorú és rendelkezzen mindazokkal a feltételekkel, amiket a polgári és az egyházi törvény megkíván;
  • nem élhet érvényes házasságban valaki mással (a házasságok ,,semmissé nyilvánítása'' csak azt állapítja meg, hogy a házasság érvénytelen volt);
  • nem állhat semmiféle erôszak vagy kényszer hatása alatt, amikor beleegyezését adja.

Püspöki engedéllyel a házasság megköthetô akkor is, ha akár a vôlegény, akár a menyasszony (vagy mindkettô) nincs megkeresztelve. A házasság szentségét azonban nem vehetik föl. Házasságuk úgynevezett természetes kapcsolat, és az Egyház áldását elnyeri.

Egy katolikus és egy nem-katolikus, de megkeresztelt ember házasságot köthet, és fölveheti érvényesen a házasság szentségét. Ezt vegyes házasságnak nevezzük.

  • Az ilyen házassághoz külön engedély szükséges, és ezt csak akkor adják meg, ha a katolikus fél megígéri, hogy hitét továbbra is gyakorolni fogja, és hogy valamennyi gyermekét katolikusként fogja nevelni.

A házasság szentségét csak megbérmált személyek vehetik föl.

Akik házasságot akarnak kötni, azoknak föl kell készülniük erre a szentségre:

  • imádsággal;
  • keresztény életmóddal (ami egyebek közt azt is kizárja, hogy a házasság elôtt együtt éljenek);
  • szentgyónással és szentáldozással.

Akik házasságot akarnak kötni, azoknak jelentkezniük kell egy püspöknél, papnál vagy diákonusnál, aki segíteni fogja ôket a házasság szentségére való fölkészülésben.

  • Azon a közvetlen elôkészületen kívül, amely a házasság elôtti hónapokban történik, a családoknak is fel kell készíteniük gyermekeiket a házas élet várható feladataira.
  • Ennél közelebbi fölkészítést is kell nyújtani a házasságra a serdülôkorban a rokonok, tanárok, papok és barátok példájával és szavaival.

img_2796.jpg

A házasság megkötése azzal történik, hogy egy férfi és egy nô beleegyezését adja, hogy teljesen és szabadon átadják egymásnak önmagukat.

A férfi és a nô egymásnak szolgáltatják ki a szentséget, amikor házasságot kötnek.

A püspök, pap vagy diákonus kiveszi és elfogadja a menyasszony és a vôlegény beleegyezését, és képviseli az Egyházat.

  • Püspöki engedéllyel nem-katolikus pap is kiveheti a házasulók fogadalmát.

A házasság szentségét általában  szentmise keretében szolgáltatják ki.

  • Ha nem-katolikus és katolikus lép házasságra, a szentség kiszolgáltatása általában nem szentmise keretében történik.

Ahol a polgári törvény megkíván házassági tanúkat, ott az Egyház is megkívánja.

A házasság szentsége Krisztusnak és az Egyháznak a kapcsolatát jelzi és jeleníti meg.

A férfi és a nô továbbá a házasságban "már nem két test, hanem csak egy" (Mt 19,6), személyük és tevékenységük bensôséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik és egyre szilárdabban érzik a magukénak. Ez a bensôséges egyesülés -- hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó -- nemkülönben a gyermekek érdeke is a házastársak teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen egységük. (Gaudium et spes, 48.)

Napjainkban, a hittôl idegen, s vele szemben gyakran ellenséges világban a hívô családoknak mint az éltetô és sugárzó hit tűzhelyeinek elsôrendű a fontosságuk. Ezért a II. Vatikáni Zsinat a családot ôsi kifejezéssel így nevezi: Ecclesia domestica (lásd Lumen gentium, 11.). A család kebelén a szülôk ,,legyenek gyermekeik elsô hithirdetôi szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását, különös gonddal pedig a papi hivatást'' (lásd Lumen gentium, 11.). Itt valósul meg kiváltságos módon a családapa, a családanya, a gyermekek és valamennyi családtag keresztségben kapott általános papsága ,,a szentségek vételekor, az imádságban, a hálaadásban, a szent élet tanúságtételében, a vállalt önmegtagadásban és a tevékeny szeretetben'' (lásd Lumen gentium, 10.). A családi otthon tehát a keresztény élet elsô iskolája, és ,,az emberi gazdagodás iskolája'' (lásd Gaudium et spes, 52.). Az ember itt sajátítja el a kitartást, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű, sôt ismételt megbocsátást, fôként az istentisztelet, az imádság és az életfelajánlás által. (KEK, 1656-1657.)

forrás: A katolikus hit elemei

Lap tetejére