Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Keresztség

A keresztség szükséges, mielőtt bármelyik más szentséget fölvenné valaki. A keresztény beavatás legelső szentsége ez, amelyet majd a bérmálás és az Oltáriszentség egészít ki.
A keresztséget akkor alapította Krisztus, amikor Keresztelő Szent János megkeresztelte, és amikor parancsot adott apostolainak, hogy menjenek el és kereszteljenek meg minden népet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. (Vö. Mt 28,19).
A keresztség eltöröl minden bűnt: az eredeti bűnt és minden egyéb bűnt.
A keresztség Isten gyermekeivé tesz bennünket, Krisztus tagjaivá, az Egyház tagjaivá és a mennyek országának örököseivé. Ez azt jelenti, hogy:
  • A keresztség állandó kapcsolatot hoz létre Isten és a megkeresztelt között, és szükséges az üdvösséghez.
  • A keresztség eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekre, és csak egyszer vehető fel.
Ezek a hatások a megszentelő kegyelem gyümölcsei, amelyet a keresztség ad meg.
A keresztséget bárki fölveheti, aki nincs megkeresztelve.
  • Felnőtt ember úgy veheti föl a keresztséget, ha előbb bevezették a hitigazságok világába és azok gyakorlatába. Ezt a felkészülési időt nevezzük katekumenátusnak.
  • Kisgyermekek esetében az szükséges, hogy ésszerűen remélni lehessen, hogy a gyermeket mindkét vagy egyik szülője a katolikus hitben fogja nevelni.
A keresztség szertartásának a lényege abból áll, hogy a keresztelendőt háromszor alámerítik vízben, vagy pedig vizet öntenek a fejére, és közben azt mondják: ,,N., én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében''.
A keresztség rendes kiszolgáltatója a püspök, pap vagy diákonus, de szükség esetén bárki, férfi vagy nő, akár kereszteletlen is, érvényesen keresztelhet, ha a keresztelendő fejére vizet önt, és közben elmondja az előző pontban leírt szavakat.
A keresztelendőnek kell, hogy legalább egy keresztszülője legyen.
  • A keresztszülő nem lehet a keresztelendőnek anyja vagy apja.
  • A keresztszülő legyen legalább tizenhat éves, legyen katolikus, legyen megbérmálva, és olyan legyen, aki már volt első áldozó.
  • Lehet két keresztszülő is, egy férfi és egy nő.
  • Nem-katolikus nem lehet keresztszülő, de tanúként jelen lehet a keresztségnél.
A keresztvíz egyszerre jelképezi a Krisztussal való halált és a vele való életet.
  • A keresztségben eltemetkezünk Krisztussal. Lemerülünk a víz alá -- ez különösen akkor válik világossá, ha a szertartást alámerítéssel végzik --, és meghalunk Krisztussal a víz alatt, azután vele együtt emelkedünk fel. Meghaltunk és feltámadtunk Krisztussal.
  • A víz az életet is jelképezi. Minden általunk ismert életnek vízre van szüksége. A keresztségben magának Istennek az életét kapjuk meg.
A keresztség által minden bűn bocsánatot nyer, az áteredő bűn és a személyes bűnök, valamint a bűn összes büntetése. (KEK, 1263.)
A keresztség nem csupán megtisztít minden bűntől, hanem az új keresztényt ,,új teremtménnyé'' (2Kor 5,17) teszi, Isten fogadott fiává, aki ,,részese lett az isteni természetnek'' (2Pét 1,4; Gal 4,5-7), Krisztus tagja és vele társörökös (1Kor 6,15; 12,27; Róm 8,17), a Szentlélek temploma (1Kor 6,19). A Szentháromság a megkereszteltnek megadja a megszentelő kegyelmet, a megigazulás kegyelmét. ...Így a keresztény ember természetfölötti életének szerves egésze a szent keresztségben gyökerezik. A keresztség bennünket Krisztus testének tagjaivá tesz. ...A keresztség beépít az Egyházba. (KEK, 1265-1267.)
 
A keresztség a lélekre eltörölhetetlen lelki jegyet nyom, a karaktert, ami a keresztény vallás kultuszára fölszenteli a megkereszteltet. A karakter miatt a keresztséget nem lehet megismételni. (KEK, 1280.)
A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a Lélekben történő élet kapuja... és ajtó, amely utat nyit a többi szentség felé. (KEK, 1213.)
A vízbe történő alámerülés szimbolizálja a katekumen eltemetkezését Krisztus halálába, ahonnan a föltámadás során ővele együtt emelkedik ki. (KEK, 1214.)
 

A keresztvíz valójában azt jelenti, hogy az isteni életre való születésünk a Szentlélek ajándéka. (KEK, 694.) 

forrás: A katolikus hit elemei

Lap tetejére