Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Oltáriszentség

Az Oltáriszentség a beavatás harmadik szentsége, és a beavatás másik két szentségéhez kapcsolódik: a keresztséghez és a bérmáláshoz.
  • Ha felnőtteket fogadnak be az Egyházba, ők a beavató szentségeket a hagyományos sorrendben veszik fel: keresztség, bérmálás, Oltáriszentség.
  • A nyugati (latin) egyháznak az a gyakorlata, hogy a gyerekeket egészen kis korukban keresztelik meg, első szentáldozáshoz körülbelül hét éves korukban engedik őket, a bérmálás szentségét pedig tizenkét és tizenhét éves koruk között vehetik föl.
  • A keleti egyházakban a kisgyermekek keresztségük alkalmával megkapják a bérmálás szentségét és az Oltáriszentséget is, ilyen módon megmarad a hagyományos sorrend.
Az Oltáriszentségnek többféle elnevezése van: Eucharisztia, kenyértörés, az Úr szenvedésének és feltámadásának emlékezete, a szent áldozat, szent liturgia, szentáldozás, szentmise.
Krisztus az Oltáriszentséget az utolsó vacsorán alapította.
Az Oltáriszentség szentségi áldozat, amelynek tartalma:
  • a hálaadás és dicséret;
    • Az Oltáriszentség áldozatában Krisztus halála és feltámadása által az Egyház az egész teremtést ajánlja fel a mennyei Atyának mint a dicséret és hála áldozatát.
    • Az Egyház az Oltáriszentségben hálát ad Istennek mindazon adományaiért, amelyek a teremtés, megváltás és megszentelés hármas tevékenységében nyilvánulnak meg.
  • Krisztus kereszthalála és a halálból való feltámadása;
    • Az Oltáriszentség jelenvalóvá teszi a keresztáldozatot vérontás nélkül.
    • Krisztus áldozata és az Eucharisztia áldozata egy és ugyanaz az áldozat.
    • Az eucharisztikus áldozatban és a keresztáldozatban egyetlen pap és egyetlen áldozat van: Krisztus.
    • Minden egyes szentmise az egész Egyház szentmiséje, beleértve a mennyei Egyházat is.
    • A szentmisét azokért az elhunyt hívekért ajánlják föl, akik a tisztítóhelyen vannak.
  • Krisztus jelenléte;
    • Krisztus igazán, valóságosan és lényege szerint jelen van az Oltáriszentségben.
    • Krisztus a maga teljességében, testével, vérével, lelkével és istenségével jelen van az Oltáriszentségben mind a kenyér, mind a bor színe alatt.
    • Krisztus mindkét szín alatt annyira teljesen van jelen, hogy a ,,kenyér'' megtörésekor az ő egysége nem törik meg.
    • A legméltóságosabb Oltáriszentségben jelen levő Krisztust imádjuk a szentmisében.
    • Krisztusnak az Oltáriszentségben való jelenlétét imádjuk a szentmisén kívül csöndes szentségimádásban, körmenetekben és egyéb ájtatosságokban.
    • Krisztusnak az Oltáriszentségben való jelenlétét érzékeinkkel nem tudjuk megtapasztalni, hanem csak hitünkkel tudjuk felfogni.
Az Oltáriszentség ünneplése egyben húsvéti lakoma is.
  • A katolikusok helyesen teszik, ha gyakran járulnak szentáldozáshoz.
    • A hívek minden alkalommal áldozhatnak, amikor a szentmiseáldozaton részt vesznek.
    • Aki azonban tudja, hogy van megbocsátatlan halálos bűne, annak előbb a bűnbocsánat szentségét kell felvennie.
    • Szentáldozás előtt egy óra hosszat nem szabad sem enni, sem inni.
    • Orvosságot szabad bevenni.
    • Vizet szabad inni.
    • A betegeknek csak tizenöt percen át kell böjtölniük.
  • A nem-keresztények és a katolikus Egyházzal nem teljes egységben élő keresztények nem vehetik magukhoz az Oltáriszentséget.
    • Az Oltáriszentség a hit, az élet és az imádás egységét jelenti. Ha nem-katolikusok áldoznának, az olyan egységet fejezne ki, amely a valóságban még nem létezik; ezért az egységért mindnyájunknak imádkoznunk kell.
  • A szentáldozás erősíti Krisztussal való egységünket.
  • A szentáldozás elszakít bűneinktől.
  • A szentáldozás a hívők egységét teremti meg.
  • A szentáldozás a szegények felé fordít bennünket.
Az Oltáriszentség az eljövendő dicsőség ígéretét is tartalmazza.
  • Az Oltáriszentség azt jelzi, hogy Isten országa be fog teljesedni a jövőben.
  • Az Oltáriszentség azokkal egyesít, akik a mennyben már most az Istennel való egység örömében élnek.
Az Oltáriszentség szertartásának a lényegi része a kovásztalan kenyér és a bor átváltoztatása, amelyet a pap hajt végre, amikor a kenyér fölött ezt mondja: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik'', és a bor fölött ezt mondja: ,,Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára.''
  • Ezt a középponti cselekményt egy alapvető építmény veszi körül, amely a korai Egyháztól származik.
  • Az ige liturgiája követi a bevezetést, és magába foglalja az olvasmányokat, a szentbeszédet és az egyetemes könyörgéseket.
  • Az ige liturgiáját az Eucharisztia liturgiája követi, amelynek fő részei először is a kenyér és a bor felajánlása, azután az átváltozás a megelőző és követő imádságokkal, végül a szentáldozás.
  • Az ige liturgiája és az Eucharisztia összefüggő, egyetlen istentiszteleti cselekmény. Az asztal, amelynél a Szó elhangzik, egyben az Úr Testének és Vérének asztala is.
A kenyérnek és a bornak Krisztus testévé és vérévé való átváltozását ÁTLÉNYEGÜLÉSNEK nevezzük.
  • Lényeg az, ami önmagában létezik.
  • Amikor az Egyház azt tanítja, hogy a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változik, az azt jelenti, hogy az a valami, ami a kenyeret kenyérré vagy a bort borrá teszi (vagyis a kenyér lényege és a bor lényege) megszűnik. Az átváltozás után már nincs jelen a kenyér lényege és nincs jelen a bor lényege. A kenyér és a bor lényegének megváltozását nevezzük átlényegülésnek.
  • Bár a kenyér lényege és a bor lényege az átváltozás után már nincs jelen, a külső színek, megjelenési formák megmaradnak.
Minden megkeresztelt hívő felajánlhatja az Eucharisztiát, de a kenyér és bor átváltoztatását az Úr testévé és vérévé csak érvényesen fölszentelt pap végezheti el.
Az Oltáriszentségben megjelenő kenyér és bor táplálékot jelent, és valóban a lélek tápláléka.
De a kenyér és a bor a teremtés gyümölcseit is jelenti, és így mintegy az egész teremtés Istennek való fölajánlását jelképezik.
Magának Krisztusnak az utolsó vacsorán a kenyér és bor fölött elmondott szavai alapján a kettős átváltoztatásban Krisztus testének és vérének a különválasztását látjuk. Az Oltáriszentség Krisztus áldozatának a jele és egyben azonos is vele.
Mind a kovásztalan kenyér, mind a bor hosszú ideig megmarad romlatlanul, és ezért az Oltáriszentség Krisztus jelenlétét jelzi és valósítja meg.
Az Eucharisztia ,,az egész keresztény élet forrása és csúcsa'' (lásd Lumen gentium, 11.). A szent Eucharisztiával kapcsolatban áll és reá irányul a többi szentség, valamint minden más egyházi szolgálat és az apostolkodás is. Hiszen ,,az Eucharisztiában benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk.'' (lásd Presbyterorum ordinis, 5.) ,,Az Eucharisztia jelzi és megvalósítja az életközösséget Istennel, valamint Isten népének egységét, melyek által az Egyház önmaga. Az Eucharisztiában egyszerre jelen van annak a történésnek a csúcspontja, amely által Isten Krisztusban megszenteli a világot; valamint az istentisztelet csúcspontja, melyet az emberek a Szentlélekben adnak meg Krisztusnak és őáltala az Atyának.'' Végül az eucharisztikus ünneplés, a szentmise által már csatlakozunk az égi liturgiához és elővételezzük az örök életet, amikor Isten lesz minden mindenben (vö. 1Kor 15,28). Röviden, az Eucharisztia hitünk tartalma és összegzése. ,,Gondolkodásunk megegyezik az Eucharisztiával, az Eucharisztia viszont megerősíti a gondolkodásunkat''. (KEK, 1324-1327.)
 
forrás: A katolikus hit elemei