Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Napi evangélium

Cikkek

2021. május 18. – Kedd (Jn 17,1-11a)

2021.05.18

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.” Jn 17,1-11a Elmélkedés Az utolsó vacsorán az apostolokhoz intézett beszédét követően Jézus a mennyei Atyához imádkozott, amit az ő főpapi imájának nevezünk, ennek első részét olvassuk a mai evangéliumban. Az ima érdekessége, hogy Jézus az apostolok jelenlétében mondja el ezt az imát. Az ima első részében Jézus azt kéri az Atyától, hogy dicsőítse meg őt: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged!” (Jn 17,1). A megdicsőítés a szenvedés, a halál és a feltámadás által fog lezajlani. Földi küldetésének végén a mi Urunk visszatekint és megvizsgálja életét, életének eseményeit. Minden nap, minden pillanatban az Atyáért élt, neki engedelmeskedett. Most, az imájában kifejezi szívének legbensőségesebb érzését: életének minden pillanatában mélységesen érezte az Atya jelenlétét. Életének áttekintése során Jézus úgy tekint önmagára, mint akinek személyében az Atya kinyilatkoztatta magát az embereknek. Jézus nem önmagáért élt, hanem az Atyáért és az emberekért. Úgy élt, hogy mindenki felfedezhesse az Atya jóságát és szeretetét. A halála előtti órákban kifejezi aggodalmát az Atyának, és imádkozik barátaiért, tanítványaiért, minden követőjéért. A tanítványok megismerték és elfogadták az igazságot, életüket Jézusnak szentelték, hittek abban, hogy ő az Isten Fia. Ők nem követhetik most Mesterüket a mennybe, hanem a világban maradnak, hogy Mesterük küldetését folytassák. (c) Horváth István Sándor Imádság Urunk, Jézus! Te minket is a mennybe vársz. Megmutatod nekünk az utat, az üdvösség útját, a mennybe vezető utat, és azt szeretnéd, ha mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaidként erre a sorsra számíthatunk. Segíts, hogy ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor az apostoloknak adtál, s amely nekünk is szól: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!” Segíts, hogy hűséges tanítványaid legyünk, hozzád vezessük az embereket! Segíts felismernünk, hogy ez a mi küldetésünk!